2019. július 27., szombat


Üdv Fiatalság!

Ez a pillanat is elérkezett. Ha az égiek is rábólintanak, ma elindulunk haza és éjfél után landolunk is otthon exFerihegyen.
Az utolsó éjjelem nyugtalan alvással, illetve nem alvással telt. A többiek is hasonlókról számoltak be, mindenkiben a honvágy okozta izgalom és türelmetlenség dolgozott. Már nagyon otthon lennénk.
Tegnap este vacsora után a házigazdáimmal sokat beszélgettünk. Előkerült egy atlasz és egy tablet is amelyeken kölcsönösen megmutattuk egymásnak, hol nőttünk fel, melyek a szép helyeink ahova érdemes ellátogatni. Gyönyörű helyeken gyerekeskedtek és éltek, mielőtt Brightonba költöztek volna. Érdeklődtek Magyarország iránt, voltak is itt (Budapesten), de csak rövid ideig. Tetszettek a fürdőink és a Balaton.
Egész éjjel és délelőtt szakadt az eső (megsirat Minket Anglia), nekem viszont le kellett túráznom DAndiékhoz, mert a jobb csomagelosztáshoz egy-két dolgot csereberéltünk (én hoztam egy palacktartót, cserébe kaptam egy 4kg-os neszeszert).
A délelőtt időhúzásképp filmet néztünk, mert baromira ráértünk, hiszen a transzfer csak délután 4-re jön.  Dél környékén visszaértem az otthonomhoz, pakolás és búcsúzás.
Kegyes volt az időjárás, mert mikor a bőrönd+hátizsák kombóval elindultam vissza DAndiékhoz elállt az eső. Ebédeltünk egyet, aztán megcsináltuk az "after" fotót az exsulinknál.


Íme a Certificate-m



Az ebéddel nem jutottunk közös nevezőre, mert míg én a hamburgerezős helyünkre, addig sorstársaim a törzshelyünknek számító olasz étterembe szerettek volna ebédelni. Végülis külön ettünk, de nem bírták ki, hogy ne piszkálják meg nyugodt burgerezésemet egy "húú de jó a pasta-nk Aperollal".


Elbúcsúztunk a tengerpartunktól, majd pedig leheveredtünk a lounge-ban és rendkívül izgalmas várakozásba fogtunk. Most (realtime) filmnézés és blogírás a program.


Nagyot ugrok az időben, már a reptéren vagyunk. 20:25-kor indulna, mi közvetlen a géphez vezető folyosó előtt ülünk, de a repülő még nincs itt (20:22-kor) 😳😰
Kihasználom az időt és befejezem a blogom.
Elképesztő élmény volt ez a 2 hét, de ugyanakkor iszonyatosan fárasztó. Annyi információ, élmény, feladat jutott minden egyes napra, hogy az agyam nem tudott lekapcsolni este.
Hihetetlenül fáradtnak érzem magam, de ugyanakkor nagyon boldognak. Élveztem minden egyes pillanatát a 2 hétnek. Kezdve az első találkozásomat a host family-vel (lazák, vidámak, barátságosak, segítőkészek), Andy óráit (zseniális),  az iskolát (jól felszerelt és szép), a kirándulásokat és a szabadidős programjainkat.
Hatalmas köszönettel tartozom/tartozunk az Erasmus+ programnak, hogy itt tanulhattunk/élhettünk. Nagyon köszönöm Andinak és Dórinak, hogy biztonságot adtak és hogy jó hangulattal sikeresen átlökhettük egymást a mélypontokon.
Búcsúzom Brightontól, ettől az elképesztő hangulatú, nagyon barátságos és élhető várostól.

Remélem mindenkinek hasonló élményekben és érzésekben lesz része más városokban is, mint Nekünk!
Sziasztok 😊





Ui.:Ha ezen írásomban sok nyelvtani, fogalmazásbeni hibákat találtok, kérlek nézzétek el.

1 megjegyzés:

  1. Mi köszönjük, hogy ilyen bátran bevàllaltad és eljöttèl velünk!! Büszkèk vagyunk rád!

    VálaszTörlés