Üdv Blogolvasónk!

Egy kicsit előredolgozok, mert ma csak szerda van, de nekem a CSÜTÖRTÖKi blogot kellene írnom. Szóval szerda hajnalban megdőlt egy rakat hőmérsékleti rekord itt Angliában. Ez engem egyáltalán nem érdekelne otthon, csak hát itt nem tudok ettől aludni. Én Balatonszárszó hajdani úttörőtáborában töltöttem gyerek és serdülőkorom összes nyarát, de nem gondoltam volna, hogy pont itt a ködös Albionban fogok pont úgy izzadni a takaróm tetején, ahogy ott a pók és egyéb rovarokban gazdag faházainak emeletes ágyán. Viszont a kánikula folytatódni fog az elkövetkező napokban is, sőt melegedés várható.
Ma elkaptam egy igazi filmtörténeti pillanatot az első délutáni órán. Képzeljétek el azt a csodálatos jelenetet, mikor Dr. House átad egy fontos papírt a magyar háztartások méltán alulbecsült, nézhetetlen török tévésorozatainak (pl.: Szulejmán) állandó főszereplőjének, a szép rosszfiúnak, Kivanc Tatlitugnak. Ha nem tudnátok ki ő, semmi baj, ne terheljétek neuronjaitokat feleslegesen, mutatom ő az :

És az elkapott tökéletes pillanat:

A japán lány nem is mert odanézni. 😂
(Egyébként a srác török és Ibrahim-nak hívják, a tanár angol és Brendan a neve)

Ez a nap az érzelmi mélypontunkról szólt, igazából elfáradtunk. Az utolsó tartalékainkat éljük fel és még van 2 hosszú nap. Egyre szótlanabbak vagyunk, a figyelmünk is nehezebben fenntartható, az órai aktivitásunk is csökken (nekem legalábbis biztos). A legutóbbi 2 napon többet hibáztam (mindenhol), mint az előző 7 nap összesen.
Már 2 napja lemon tree-t rendelek, lemon tea helyett az étteremben és a kiejtésem is olyan lett, mint egy szotyizó fogatlan franciának. A magyarom is irodalmi lett. Andinak ma azt mondtam: "künn", a kinn helyett. Még a villát is lenyelte a penne-vel együtt, úgy nevetett.
Reggel nyomtatni kellett s.o.s. az első óra előtt, de nem akarta felismerni a pendrive-t egyik gép sem. Dóri picit izgult, mert azon van a prezentációja, amit ma elő kell adnia. Andi közben hazaszaladt, mert otthonmaradtak a folderek, minden fontos dologgal együtt. Aztán megoldódott persze minden, Dóri munkája óriási siker lett, még a tanár is elkérte az anyagát és Andi is visszaért időre.

Egyébként Dórinak ezen kívül egy plakátot is kell készíteni holnapra, de ez is menni fog Neki.

Nekem a mai feladatom az volt, hogy viccet/vicces történetet kell kitalálni a falra kivetített képek alapján és leírni, előadni. Egész humoros történetek születtek.

Aztán present perfect tanulás/gyakorlás következett. Kivetített képek alapján írjunk mondatokat. Például az első kép az alábbi sokból:
 The boy's crying 'cos he's fallen down.

Andiék délután elsétáltak a leégett East Pear-hez. Nem kis séta 35 fokban tengerparti sétányon 0 árnyékban.

Este 8-kor búcsúparti a tanároknak, ahol kötetlen beszélgetés formájában van lehetőségünk megismerkedni egymással (ha még nem találkoztunk volna) és kapcsolatokat építeni ( pl.:job shadowing).
Majd meglátjuk milyen lesz!

Jók legyetek, ne rosszalkodjatok!
Bye