Üdv Blogolvasó!

A szombati nap az 1. kiránduló napunk, az úticél: London. Egész éjjel szakadt az eső, nem kicsit, nagyon.
Hajnalban, mivel nem tudtam aludni (abból tehetségtelen vagyok, oviban megbuktam alvásból) azon gondolkoztam, hogy esőkabátban és kapucniban, lehajtott fejjel gyalogolva milyen csodálatos lesz majd a városnézés. Örök emlék.
Reggel, miközben reggeliztem a legnagyobb meglepetésemre elállt az eső.
Graham (házigazdám), látva aggódó arcomat megnyugtatott, nem fog már esni,  sőt Londonban kifejezetten jó idő lesz.
Ámen! Graham a próféta beszéljen belőled!
A vonatút kb egy óra volt a Hove-ból Victoria Station-ig, és olyan csodálatos élmény mint Albertirsáról eljutni Ceglédig a reggeli zónázó vonatok egyikén. Andi és Dóri, mikor Gatwick magasságában felszabadult 2 hely végre leültek és elfogyaszthatták reggelijüket, amolyan hamisítatlan magyar kisgyerekes család módon. Vinnyogtam a nevetéstől  és ők is.

Londonba megérkezvén már az állomáson arcon csapja az embert az az iszonyú nyüzsgés, hangzavar és sokszínűség, amiről hallott, de nem tudta elképzelni, hogy tényleg lehet ennyire durva. Rengeteg ember, a világ minden tájáról és mindenki mozgásban. Szerencsénkre Andi unokatestvére Attila itt él és felajánlotta, hogy kalauzol minket, megmutatja a főbb nevezezességeket.
Ahogy kiléptünk az állomásról, azonnal hop on hop off buszok és riksa-szerű kerékpárcsodák közé kerültünk. Ezek viszik a turistákat nem kis pénzért a látnivalókhoz. Mi a séta mellett tettük le a voksunkat, de én személy szerint nem bánom.
Az első úticél a Buckingham palota, amely 10-15 perc sétára van az állomástól. Egyszer csak, miközben állunk egy tök átlagos "zebránál", oldalt pillantva jön egy csaj, aki úgy néz ki, mint a Bárdos Dóri. De nem is, tényleg Ő az! Milyen kicsi a világ! 😊

A palotánál iszonyatos nagy tömeg fogadott, kordonnal és rendőri biztosítással. Azt találgattuk, hogy vajon mely királyi őfenségnek van valami születésnap, vagy egyéb fontos ünnepelnivalója, de nem jutottunk közös megoldásra. Aztán megoldódott, díszes fúvos zenekar masírozott el előttünk, hogy megtörténhessen az őrségváltás.

A következő látnivaló a Big Ben, amelyet a St. James Parkon keresztül egy hangulatos sétán közelítettünk meg. A park nagyon hangulatos nem kevés mókussal.

Azt tudni kell rólam, ha külföldre megyek a látnivalókat mindig renoválják éppen, fel van állványozva és háló takarja. Na így nézzétek a következő képeim.

                     A Big Ben 😂😂😂
Séta tovább, jön a parlament.

                            Íme 😂😂😂

Ezeket a képeket egy hídról lőttem, miközben a hömpölygő tömeg közepette sikeresen megálltam erre a pillanatra. Nagyon vicces, hogy még itt is meg tudja csapni az embert a pesti feeling, mert 5 egymástól független (vagy nem) rosszarcú társaság próbálta "itt a piros, hol a piros"-sal lehúzni a turistákat, végig a hídon.
Egy finom ebéd egy kellemes étteremben (köszönhetjük Attila helyismeretének) és már nyargalunk is a Picadilly Circus irányába. Útközben egy gyors fotó a London Eye-jal:

Majd tisztelgés Lord Nelson-nak:

Madárles Dórival egy szökőkútnál:

És a cél:

Még csavarogtunk egy kicsit a "nem a mi pénztárcánknak való" store-k környékén

,

majd vettünk egy hátraarcot és indulás  haza.

A vonatút nem volt hibátlan (csak a szokásos), mert Brightonban egy villámgyors jegyvásárlásos átszállással tudtunk csak hazajutni. Nem is mi lennénk, ha minden csont nélkül sikerülne.

Reméljük a holnapi nap hasonló élménycunamival ajándékoz meg minket, de azt majd Andi és Dóri prezentálja Nektek!