Kedves Blogolvasók!

Ezennel átvesszük a stafétát Anditól, Dórától, Balázstól és Etelkától, hogy megkezdjük 2 hetes továbbképzésünket a Bell tanártovábbképző központjában a cambridge-i Homerton College gyönyörű kampuszán. Katával és Gáborral az otthoni tikkasztó hőségből hirtelen egy hideg, esős Londonba csöppentünk, de ez volt az egyetlen dolog, ami némi kellemetlenséget jelenthetett volna, ha nagyon a szívünkre vesszük. De arra nem volt időnk, mert annyi új élmény, információ öntötte el az agyunkat, hogy nem győztünk mindent feldolgozni.

Londonból Cambridge-be ugyanaz a magyar taxisofőr vitt minket, aki Andiékat fuvarozta Brightonba. Kicsi a világ. Kellemes beszélgetős utunk volt, bár többnyire a sofőrünk beszélt egész úton. Annyira jól csinálta, hogy észre sem vettük, amikor hirtelen már meg is érkeztünk.

Homerton College épületei gyönyörű, igazi angolparkban helyezkednek el. A szállásunk és a tantermek különböző épületekben vannak pár perces sétára egymástól.

    

Már vasárnap este tartottak nekünk egy ismerkedős összejövetelt, ahol bemutatkoztak az iskola tanárai. Nem kis meglepetésünkre Andy, a szakmai igazgató tört magyarsággal üdvözölt bennünket, majd már angolul folytatva elmondta, hogy az év nagy részében ő Erdélyben, egy Csíkszereda melletti kis településen él magyar feleségével. A faluban mindenki magyarul beszél, kivéve őt és a román rendőrt. Kicsi a világ.

Hétfőn kiadós reggelivel indítottunk az impozáns Great Hall nevű épületben, ami egy igazi mesebeli helyszín is lehetne. Svédasztalos reggeli mindennel mi szem szájnak ingere, hosszú asztalok, ahol jókat lehet beszélgetni azzal, aki éppen mellénk ül.

    

Reggeli után egyórás eligazító előadás következett, majd szétosztottak bennünket a csoportokba. Rajtunk kívül nincs más magyar, illetve mégis: Judit, aki felvidékről érkezett szlovákiai színekben, nagy örömmel csapódott hozzánk, mert velünk kényelmesebben érzi magát, mint a szlovák kollégáival. Kicsi a világ.

Kata csoportja a legkisebb, mindössze négyen vannak. Gáborék kilencen (Judit is ebben a csoportban van). Én kerültem a legnagyobb csoportba: 19-en vagyunk. Az oktatónk Linda, aki Angliában született és nőtt fel, de most Argentínában él és tanít ottani egyetemeken. A csoportomban vannak japánok, egy csapatnyi hangos spanyol, beszédes olasz, német, belga, cseh és szlovák kollégák. Ennyi nemzet besűrítve egy tanterembe! Kicsi a világ.

Az órák délután négyig tartottak, majd fel kellett iratkoznunk különböző workshop-okra (szakmai műhelymunkákra) és kulturális előadásokra. Felhívták a figyelmünket, hogy ezek kötelezően választható foglalkozások, vagyis a kurzusóráinkon felül heti 3 alkalommal részt kell vennünk ilyeneken is. Ezen kívül vannak még esti programok, így nem hagynak minket unatkozni.

A kiadós vacsora után, még bementünk a belvárosba szétnézni és úgy elfáradtunk, hogy be kellett ülnünk egy kocsmába. Ezután megtaláltuk az utat vissza a kampuszra és éppen úgy elaludtunk, mint otthon egy kiadós nap után. Kicsi a világ.