Üdv Blogolvasónk!

A mai naptól kezdve már ráérősebben kezdhetjük a hétköznapjainkat, mert 9-től kezdődnek a tanóráink. Úgy terveztem, hogy reggeli után sietek Andi és Dóri szállásához, hogy legyen egy kis időm meglesni a reggeli tengerpart nyüzsgését és majd együtt megyünk az iskolánkba. A tervemet keresztülhúzta Graham, a vendéglátóm, aki nagyon érdeklődő volt és folyamatos kérdéseivel szétbombázta azt a plusz fél órát, amit a tengerparti nézelődésre szántam. Beach helyett kitchen talk, sebaj ez legalább hasznos volt.
A délelőtt folyamán 2 óránk volt (2x 90 perc) egy fél órás kávészünettel. Nagyon intenzív és élménygazdagok a tanórák, folyamatosan foglalkoztatnak, beszéltetnek és szerepeltetnek minket. Frontális tanítás egy pillanatig sincs. A tanárom Andy (aki úgy néz ki mint egy punkzenekar énekese) iszonyú pörgős és impulzív. Egyfolytában beszéltet, szerepeltet, vagy épp valami kreatív feladattal lát el. (Pl: egy telenovellás kórházjelenet párbeszédét kellett improvizálnom egy japán diákkal) Az órái olyanok, mintha Hofi Gézát látnánk a színpadon, csak Andy 35kg és 2 fülbevaló van a fülében. Magyaráz, kérdez, viccel, de közben letérdel, táncol és ugrál körülöttünk. Nem lehet nem odafigyelni rá. Mindent ért, amit mondunk, aztán elmondja a helyes nyelvtant hozzá, majd azt, hogy ezt a való életben hogy is használjuk vagy mondjuk. Ő a mindennapi élethez szükséges angolt tanítja. Elképesztően jól csinálja!
Ezután egy órás ebédszünet következett. Andi vállalta, hogy sovány vaddisznóvágtában megrohanja kicsöngetéskor az iskolával szemben található olasz éttermet és foglalja a helyet nekünk. A gyorsaság nagyon fontos ilyenkor.
Aki lemarad, az kimarad! 😄
A délutáni óráink után jelentkeztünk egy buszos brightoni városnézésre. Egy helyi járattal bementünk a városközpontba és onnan sétálva bebarangoltuk a történelmi óvárost. Nagyon hangulatos volt. Láttuk a Royal Paviliont, szűk utcákon tradicionális brightoni házakat és üzleteket. Megálltunk egy 1555-ben épült ház előtt, ami most is áll és ha jól emlékszem étterem/pubként üzemel. Egyébként nem erről a legemlékezetesebb, hanem arról, hogy a mindenhol jelenlévő és pofátlan sirályok közül egy oly közel húzott el Dóri mellett/fölött, hogy kollégánk megdöntötte az ijedségből elkövetett helyből távolugrás brightoni rekordját. 😂
Miután visszaérkeztünk a sulinkhoz, lesétáltunk a tengerpartra kicsit lelazulni. Ez abból állt, hogy ittunk egy kávét és jégkrémet ettünk, mindezt olyan stílusban mint a Bosszúállók című film utolsó, stáblistás éttermi jelenetének főhősei.

Azt hiszem szemléltetni tudtam egy picit a mai nap történéseit, de ez természetesen nem lehet teljes.
(Kihagytam például, hogy Andi és Dóri szemtanúja volt a szállodaablakjuk előtt történt hajnali karambolnak. Egy kocsi száguldva összetört vagy 10 másik autót, amik az út szélén parkoltak hajnalban)

Remélem tetszett  az élménybeszámolóm!

Üdv,
Balázs