Üdv blogolvasónk!

Egy kicsit stréberkedem, de úgy érzem ezt le kell írnom. Szóval ma az az este van, mikor tanári party-ra  kellene menni (csütörtök).
El is indulok annak rendje és módja szerint, de mielőtt kilépnék a bejárati ajtón, kapom az üzenetet, hogy Andiék egész délután melóztak a házi feladatokkal és nem végeztek, ezért kihagynák a 20:00-22:00 között megrendezett " kötelezően beszélgessünk partit". Sebaj, lesz ami lesz, én elindulok. Beültem a sulival szemben, egy étterem teraszára kicsit hangolódni egy pint társaságában, ehhez csatlakozott még egy pint. 2 pint után se láttam, hogy a világ nemzeteinek tanárai sorban állnának a bebocsátásért a suliba. Ezért úgy döntöttem, hogy elsétálok a Church Road mentén Brighton irányába, hátha belebotlok pár kollegámba, akik inkább egy éttermet, netalántán egy Pub-ot választottak egy erőltetett buli helyett. Na velük sem találkoztam (biztos a Poco-Loco-ban vannak), de olyan pezsgő életbe és vidámságba sétáltam bele, ami írígylésreméltó.
Tengernyi ember sétálgatott az utca mentén és betért a neki szimpatikus étterembe, vagy éppen pub-ba. Mindenhonnan finom, vagy épp érdekes illat csapta meg az orrom (jó értelemben), illetve hangulatos zene a füleimet.
Amióta megérkeztem szinte minden nap, mikor a napi programról kérdez Graham (57 éves), elmondja, hogy menjek a p.....ba el valamilyen pub-ba, ha meg akarok tanulni angolul rendesen, használható módon. Nem értettem igazán miért, de ma megértettem.
A hazai sztereotípiák átka. Otthon aki kocsmába jár az alkoholista, pont. Itt viszont társasági program és kikapcsolódás.
Olyan arcokat látsz, hogy nem hiszed, hogy ezek meg tudnak lenni egymás mellett gond nélkül, pedig de.
Láttam egymás ellen csocsózni egy tetovált középkorú igazi rosszarcú futballhuligánt, egy jól öltözött idősebb úrral és egy párt, akik teljesen másképp voltak öltözve (más társadalmi kasztba tartoztak) minden gond nélkül.
Nem sértőn beszólogattak egymásnak, hangosan, önfeledten örültek a gólnak (high five),játszottak. És ez nem zavarta a szemét senkinek és őket sem zavarta senki, pedig teltház volt. Nem volt egy gyűrőttarkójú karmageddón Ricsike sem, aki a konditerem növekedési hormonkúrájának mellékhatásaként verekedne, vagy épp 5 sör után éppen  Erdély felszabadítására induló 47 kilós  terepgatyás forradalmár, akinek nem tetszik, hogy nem tudják fejből a székely himnuszt és ezért hozzájuk vág egy sörösüveget, mint otthon. Itt mindenki megfért egymás mellett és jól is érezte magát.
Ezen csodálkozva csatlakozott hozzám még egy pint.
A road mentén sétálva rendkívül színes a felhozatal, mind étterem (arab,kínai,török,amerikai), mind pub (francia, klasszikus angol, amerikai, rock), mind az emberek (csadoros arab, ázsiai, angol, olasz, spanyolajkú) tekintetében.
A buszállomásra érvén, (amit én 10-15 percnek gondoltam, a Google pedig 25-nek) egy pub-ból élő koncert hangja fogadott. Leültem egy pint társaságában (amit egy ablakon adtak ki, mivel benn teltház volt) a pub kiülős részében az utcán és hallgattam, hogy Dire Straits-et játszanak élőben és ráadásul jól.
Innen lekanyarodtam a part menti "sétány"-ra, ami igazából a tengerpart és az épületek közötti terület.
Ott micsoda élet volt. Kosárlabdapályán ad hoc módon szerveződő kosármeccs,

Ugyanígy fociztak fiatalok,

görkoriztak, gördeszkáztak, futottak sokan.
 Ugyanakkor voltak akik szépen felöltözve sétáltak valószínű egy étterem felé, vagy csak úgy.
Lent a köves parton pedig párok, kis-, és nagytársaságok beszélgettek, nézték a naplementét, vagy épp sütögettek zöldségeket, húsokat hordozható egyszerhasználatos sütővel.

A parton színes faházikók vannak, amikre azt hittem, hogy öltözőbódék, de igazából ezek magánsufnik, vagy mi. A tulajok lejönnek, kinyitják, kiveszik belőle a székeket, asztalt és beszélgetnek, sütögetnek.

Annyira élveztem ezt a hosszú sétát, hogy még vagy 10 percet elnéztem ezt az igazi önfeledt, felszabadult és békés forgatagot mielőtt elindultam volna haza.
Itt nem tudtad volna megmondani, hogy ki gazdag, ki szegény, ki beteg, ki gondterhelt. Őket nem érdekelte, hogy nincs tökéletesre lenyírva fű, hogy a szomszéd hova megy nyaralni, ki vett új autót és miből, hogy Berki Krisztián már megint mit csinált,nem érdekelte, hogy a körülötte lévők éppen mit csinálnak. Mindenki vidám és boldog volt, őszintén. Sokat kellene még tanulnunk, hogy megtanuljunk igazából élni, mert itt ezek az emberek nagyon tudnak valamit, amit mi már nem. Sajnos....