VE-Dublin 05

Pénteken szerencsésen befejeztük a tanfolyamot. Két olyan konkrét házi feladatunk volt, amit otthon kellett megcsinálni, bár az egyiket a suliban elkezdhettük.
Katie fő témája a Pojekt Based Learning – alias PBL (projekt alapú oktatás). Elég furmányos módon osztott minket csoportba. Felírt 14 témát, választani kellett kettőt, sorrendet is megjelölve, ami a legjobban érdekel minket. Utána mondta meg, hogy mire is kell ez. Ez adta a csoportba sorolás alapját. Négy csoport alakult, a választott témák alapján. Egy projektet kellett tervezni, vázlatot, időbeosztást, értékelési pontokat, módokat kellett leírni, majd előadni a többieknek.

A másik házi feladat Liam óráján volt, azt kellett csoportonként negyedórában előadni, mi az, amit a tanfolyamról hazaviszünk, mit és hogyan fogunk tudni hasznosítani. A kurzus címe rövidítve: 21st Century Skills. Mondtam, hogy én csak egy kockafejű matematikus vagyok, az angol nyelvű előadás tartása nem tartozik a „skill”-jeim közé. Én magam lepődtem meg a legjobban, hogy egészen jól és sokat sikerült beszélnem.

Utolsó felvonásként mindenki megkapta a „bizonyítványt”, vagy oklevelet, hogy elvégezte a tanfolyamot. Igen vidámra sikerült az átadás, Katie itt is hozta önmagát. Azon kívül, hogy mindenkit megtapsoltunk, a procedúrához tartozott a „Katie-féle hamísíthatatlan visítás”. A végén készült egy csoportkép is.

Mielőtt azonban megszabadulnátok tőlem, még néhány dolgot elmesélek Dublinról, a tapasztalataimról, meg néhány kirándulásról.

Bár itthon az előrejelzés végig esőt jelzett, ehhez képest egy nap volt, amikor szakadt az eső, akkor meg éppen buszban ültünk – meg Galwayben sétáltunk. Bár a délelőtti órákon eléggé elfáradtunk, délutánonként mindig szerveztek ők, vagy mi magunknak olyan programokat, amivel jobban megismerjük az íreket, a kultúrájukat. Dublin közelében három aranyos kis faluba mentünk ki vonattal.

Howth Dublintól észak-keletre egy kis félszigeten fekvő igazi tengerparti kisváros. A faluból elindulva egy domboldalra lehet felsétálni, ahonnan bámulatosan szép kilátás nyílik. Sok szépet láttam már életemben, de ez a TOP 10-ben van. A domboldal is különböző színű gyönyörű virágokkal van tele, a vízben különböző sziklaképződmények szabdalják fel a part menti rész.

A másik célpont Bray volt. Itt igazi vidámparki hangulat fogadott minket, végig a strand mentén hinták, forgók (valami borzadály magasak és félelmetesek), céllövöldék sorakoztak, hangosan ordító zenével. Szóval hamarosan el is indultunk itt is egy hosszú gyalogtúrára a part mentén magasodó sziklafal oldalában. Ez is gyönyörű volt. A tenger 14 fok körül lehetett, ennek ellenére simán fürödtek benne egészen kisgyerekek is. Én bokáig hódítottam meg a tengert.

A harmadik célpontunk Malahide Dublintól északra található. Itt egy jó hosszú séta keretében (mivel eltévedtünk) megnéztük a várat. Mint mindenhol, itt is nagyon segítőkész emberekkel találkoztunk. Volt, hogy kérdezni sem kellett, jöttek segíteni, de ha valakit kérdeztünk, a legtermészetesebb volt, hogy vagy segít, vagy akár el is jön egy darabig és megmutatja.

Na az egyik ilyen útról hazafelé a vonaton ért minket az egyetlen negatív élmény az írekkel kapcsolatban. Fellszállt valahol a tengerparti részen kb. 10 aranyifjú, 16 év körüliek lehettek. Olyan hangosak voltak, hogy az az ötödikesek tesióráját is felülmúlta. Igen bunkó módon a lábukat feltették az ülésre, egymásnak üvöltöttek, ketten fütyültek, mint a gőzmozdony sípja. Úgy tűnt, azt várták, mikor elégeli meg egy utas és szól hozzájuk – a folytatást csak elképzeltük. Hát nem a jövő értelmisége volt (remélem). Szerencsére hamar leszálltak.

Mindenképp meg kell említenem a sirályokat. Azon kívül, hogy gyönyörű, amikor röpködnek a víz felett, a part fölött, egy bizonyos tömegben már túl soknak tűnnek. A szendvicsre vigyázni kell, mert egy-egy élelmes sirály simán kikapja az ember kezéből. De nem is ez a legrosszabb, hanem a hangjuk. Dublin is tele van velük. Este elcsendesednek, de hajnalban nem kell ébresztőóra, mert ébresztenek a barátaink. Nincs olyan hang, amit egy sirály ne tudna kiadni. Az általam tapasztalt reggeli ébresztő variációk a következők voltak: kisgyerek sírás, felnőttek veszekedése, nyávogás, ugatás, de a legszörnyűbb az a hang volt, amit ahhoz hasonlított, amikor a tehervonat fékez és a rozsdás sínen csikorognak a kerekek. Miután erre felébredtem, kellett egy kis idő, mire realizáltam, hogy ja, csak a sirály. Mit mondjak, nagyon sirály volt!

Azt már említettem, hogy nagyon sok nem ír arcot láttunk az „Iskola-Szállás-Pub” – azaz ISzP-háromszögben. (Csak hogy matematika is legyen benne.) A térképet jobban megnézve ezt a részt Oriental Quartel-nek jelzik. Amelyik utcán legtöbbet közlekedtünk, a házak földszintén bolt vagy étterem volt, 70%-ban étterem. Volt kínai, koreai, vietnámi, a japán étteremben pakisztáni, iraki és afgán ételeket is felszolgáltak. Megszámoltam, egymás után szünet nélkül hat kínai étterem volt sorban, de egy kihagyás után ismét kínai. Egyet próbáltam ki ezek közül, de maradtam utána Anthony Hopkins bácsinál. Mindig valami nagyon finom levest készítettek.

Több helyen ettünk chowdert, ami egy igen tartalmas egytálétel, sok hallal. Más, mint a mi halászlénk, de nagyon megkedveltük, főleg a mellé adott nagyon finom fekete kenyérrel.

Dublinban a szemétszállítás nem igazán van megoldva, aminek következtében vasárnap estére igen gyalázatos állapotok alakulnak ki. A sirályok is hozzáteszik a maguk részét, simán kiszaggatják a szemetes zsákokat, viszi a szél, amerre tudja. Aztán éjjel elviszik, de ami szétszóródott, az bizony ott marad sokáig. Bizonyos illatok, vagy mondhatnám szagok is kerengenek a levegőben, néha igen erős bűz, de ez egy behatárolt területen igaz.
Meglepően sokak kukáznak, meglepően, hogy mennyi koldus van. És ami még meglepőbb, hogy ezek zöme 30 év körüli fiatal nő vagy férfi. Bolt mellett, hídon, főutcán ülnek a földön, tartják a poharat, sapkát. Közben nyomogatják a mobilt, és bizony az egyik olyan sportcipőben volt, amilyet én magamnak nem biztos, hogy megvennék (az ára miatt). Igen sok az ellentmondás.

Összességében nagyon örülök, hogy ezt a kurzust és főleg helyszínt választottam. Dublin élhető város, szerintük biztonságos is. Biztosan igazuk van, nappal minden rendben (a vonatos esetet leszámítva), éjszaka meg nem nagyon mászkáltunk, így nincs tapasztalatom.

Köszönöm Andinak, Dórinak, Jutkának és Krisztinek azt a sok-sok segítséget és türelmet, ahogyan segítettek az elmúlt hónapokban!