VE-Dublin 01

Andi és Balázs már kitaposták az utat, most én is megpróbálkozom egy bejegyzéssel.

Július 13-án Baranyai Krisztivel ketten nekivágtunk, hogy meghódítsuk a kelták földjét. Az első kellemes meglepetésünk rögtön érkezéskor az volt, hogy bárkitől bármit kérdeztünk, nagyon készségesen segített. Úgy gondoltuk, még kora este van, süt a nap, nem fogadunk taxit, hanem buszozunk. Elég kalandosra sikerült, ugyanis a segítőkészség nem azt jelenti, hogy feltétlenül jó információt adnak J Így aztán egy megvásárolt rossz buszjegyet sikerült eladnunk, majd a megfelelő buszra sikerült is felszállnunk. A buszsofőr mindenkivel váltott néhány kedves szót. Az embernek az volt az érzése, hogy mindenki személyes ismerőse.

Az itt élők türelmére egy egyszerű példa: felszállt babakocsival egy pár, de nem nagyon volt hely. A sofőr megkérte őket, hogy inkább várják meg a következő buszt. Ők mosolyogva igent mondtak és leszálltak…

A sofőr segítségével mi is kitaláltuk, hogy hol kell leszállni. Felvettük a szállás kulcsát, majd elindultunk megkeresni. Azt gondoltuk, hogy ha tudunk számolni egyesével növekvő és csökkenő irányban is, akkor egyszerű lesz megtalálni a 12-es számot. Hát nem!!! Néhány km után, amikoris hol 100 fölött, hol 25 környékén változtak a számok, majd egyszercsak az utcaneve is más lett, elbizonytalanodtunk és egy fiatal viking sráctól segítséget kértünk. A legmegfelelőbb személyt találtuk meg, készségesen segített, kiderült, hogy turistáknak tart városnéző túrákat.

Vasárnap reggel elmentünk a szállásra, ahol a képzés alatt leszünk, otthagytuk a csomagokat, majd elindultunk a városba. Először megnéztük az Irish Emigration Museumot, mindenkinek csak ajánlani tudom. Hihetetlenül jól felépített interaktív kiállítás, és megtudtuk, hogy a világon mindenhol él ír. (Ezzel mi magyarok is így vagyunk.) Hetedíziglen számon tartják, kinek vannak ír ősei. Szóval nagyon érdekes volt, nekem a legnagyobb meglepetés az volt, hogy még Che Guevara is rendelkezik ír ősökkel.

Délután bejelentkeztünk egy városnéző túrára, amit legnagyobb meglepetésünkre az előző nap megismert srác vezetett. Nagyon érdekes nézőpontból, finom humorral fűszerezve mesélt az ír történelemről. Becsületére legyen mondva, mindig elmesélte a történetet másik oldal nézőpontjából is.

Este aztán elfoglaltuk a szállásunkat. Egy új, modern, sokszárnyas, sokemeletes épület, pici, de felszerelt szobákkal, saját fürdőszobával, folyosónként egy modern, felszerelt konyhával. Szóval ki lehet bírni… Viszont míg a recepciótól eljutunk a portáig, addig 3-4 alkalommal kell kóddal átmenni. Az érdekes az, hogy kifelé is kell a kód. Szóval elég biztonságosnak tűnik – már ha az ember ezzel a kütyüvel be tudja zárni a szoba ajtaját. Krisztinek sajnos minden 20-ik próbálkozásra sikerül, némi ajtócsapkodás után. Így viszont nem kell jeleznie, hogy indul reggel, mert hallom J

Azzal viszont senkit nem akarok bosszantani, hogy itt még este fél 9-kor süt a nap…

Hamarosan folyt. köv.