Túl  vagyunk az első iskolai napon. A beosztásunk nem túl  szerencsés, Eszter délelőtt  van suliban, én  délután, így  aztán  lehet  közös  programokat csinalni.

Kénytelen  voltam délelőtt egyedül a nyakamba venni a várost. Elsėtáltam a Szent Patrik parkba: gyönyörű  idő, nyüzsgő város, élettel teli minden közterület. A parkban pótolni  tudtam hiányos  irodalmi ismereteimet is. Az itt elhelyezett emléktáblákra rácsodálkozva döbbentem rá, hogy Dublin 4 irodalmi Nobel díjast adott a világnak.

A székesegyházat, ami valóban
lenyűgöző  épületet  belülről  majd egy orgonazenével  kísért mise alkalmával nézem  meg.

Voltam viszont a Marsh könyvtárban, ami Írország  legrégebbi  könyvtára. Itt egy kedves úriember még  a történetéről  is mesélt. Érdekesség, mivel eleinte rengeteg könyv  eltünt  (egyre több közöset fedezek fel az írek  és  köztünk), a polcok közötti részeket  ráccsal látták  el, a diákokat bezárták, kaptak egy csengőt, és ha dolguk végeztével el akartak menni, akkor a csengetésre engedték ki őket, miközben a tanulmányozott könyvet vissza kellett szolgáltatniuk.

Délután  kezdődött  a kurzus. A csoportomban 3 német, 3 osztrák, 3 bolgár,  2  észt mellett, van egy spanyol lány  még. A foglalkozás eleje az interaktív bemutatkozásokkal érdekes volt, sok mindent megtudtunk egymásról, és  az iskolákról, ahonnan jönnek.

Jens az egyetlen pasi a csoportban. A suliban a diákjai (dual képzés) havi 2500 euró ösztöndíjért unatkoznak.
Én  még ma mutatom be a PPT-t, de már sokat beszélgettünk. Az órák  másik felében küzdöttem, mint malac a jėgen, mert a férjem  androidos tabletjėt még  nem igazán ismertem ki. Így a feladatok egy részét Eszter laptopján csináltam  meg este. Tanultam a kahoothoz újat: challenge.