Hétvége 2. rész

Mindannyian vártuk a szombati napot, mert az iskola Londoni utazást szervezett számunkra. Amikor Londonban leszálltunk a buszról, szélnek eresztettek bennünket. Mi úgy döntöttünk, hogy először a Towert nézzük meg. Ezt a döntésünket nagyban befolyásolta az is, hogy útközben a Madam Tussauds viaszmúzeum és a British Museum előtt haladtunk el, és mindkét helyen hosszú sorokat láttunk kígyózni a bejárat előtt. Úgy gondoltuk, hogy a Tower of London kijjebb esik a városközponttól, tehát ott talán kevesebben lesznek. 

Metróra szálltunk. Ügyesek voltunk, mert kognitív képességeinket kimaxolva percek alatt eligazodtunk a londoni Underground (metró) labirintusában. Bár néha úgy éreztük, hogy nagyobb volt a fejetlenség, mint VIII. Henrik idejében, a Towerben.

A kiállítások közül mi a koronaékszereket néztük meg. Ott sajnos képeket nem készíthettünk. 

When in London, do as the Londoners do. (Londonban viselkedj úgy, mint a londoniak). E mondás szellemében a Towerben tett látogatásunk után kötelező jelleggel ettünk Fish ’n Chips-et. Majdnem olyan volt, mint az eredeti, de mivel lengyelek dolgoztak az étteremben, ennek íze is volt.

Újból metróra szálltunk - öntudatosan, hiszen eddigre már óriási tapasztalatra tettünk szert metrózásból – és elmentünk a Natural History Museum-ba (természettudományi múzeum). Lenyűgöző épület, rengeteg kiállítással.

A nap végén úgy gondoltuk, hogy shoppingolunk egyet. Újból metró, irány az Oxford street, London híres bevásárló utcája. Amikor hétfőn reggel Linda, a tanárom feltette a kérdést a csoportban, hogy mit láttunk Londonban, valaki megszólalt: „people” (embereket).  És valóban, az Oxford street-en a hömpölygő tömeg olyan szinten sodort magával minket, mint faleveleket a megáradt folyóvíz. Láttunk ott mindenféle furcsa népséget, szóval úgy döntöttünk menekülőre fogjuk.

Mivel az iskola buszát vissza Cambridge-be már lekéstük, utunkat a King’s Cross állomás felé vettük, természetesen metróval, ahonnét nem csak a mi vonatunk indult, hanem egyébként a Roxfort Express is indul a 9 és háromnegyedik vágányról. 

  

 Nagyon jó volt visszajönni a nyugodt Cambridge-be. Éjszaka egyikünket sem kellett ringatni. Vasárnap felkerestük a piacot, majd nagyokat sétáltunk és erőt gyűjtöttünk a következő hétre.