Sziasztok! Mától  mi vesszük  át  Eszterrel  a stafétabotot. Elődeink teljesítménye után  nehéz  tollat, illetve bökködő pálcát  ragadnom (különösen  BB, a született  blogger bátortalanított el), de mivel Andinak megígértem, hogy blogolunk, mi is folytatjuk a beszámolók sorát. Repülő utunk hál' Istennek eseménytelenül telt. Többnyire csak a különböző  felhőformációkban gyönyörködhettünk, semmi vihar, máshol landolás. Dublinhoz közeledve az időjárásnak köszönhetően a szürke 50 árnyalatát (Fifty shades of grey) élhettük át, szerencsére azonban Christian Grey nélkül. Csak egy békés enyhén, olykor kicsit erősebben whisky szagot árasztó utitársunk volt.
Mi nem voltunk olyan bátrak, mint Kriszti és Peta, így a taxi mellett döntöttünk. A szállásunk szerintem 2 hétre teljesen rendben van, modern és kényelmes. Videót a facebook csoportba tudtam feltölteni.

Rövid  pihi után  elindultunk felfedezni a várost. Leginkább  éhségünket szerettük volna csillapítani, illetve kideríteni, hogy hol fognak minket holnaptól okítani. Túl élésünk záloga eleinte az alábbi kis aszfaltfestés volt:

Persze mindig fordítva, mint nálunk.

Egy kis ízelítő az esti hangulatból.

Csak lett volna, a videót nem töltötte fel. (Ki ért hozzá, miért nem működik?)

Vacsoránkat egy kedves görög  származású  pincernő invitálására egy kisvendéglőben  fogyasztottuk el. Ìr marhából készült étel volt, valahol a marha pöri és  a gulyás leves között, finom ropogós tésztába  töltve. Mennyei volt!