Életkép Dublinból 4.

Azt kell  mondjam, a hétvégénk valóban mozgalmasan telt. Szombaton részt vettünk egy szervezett kiránduláson a Moher sziklákhoz. Az út egy picit hosszú volt (kb 4 óra oda és ugyanennyi vissza), mert a látványosság Írország másik oldalán van. A hosszú utat azonban feledtette a látvány ott, és útközben egyaránt. Rendkívül szép házak mindenhol, rendezett kertek... Nekem különösen tetszett, hogy a telkek itt nem kerítéssel vagy fallal vannak elválasztva, csak egy kb combközépig rakott kőfallal.

Hazafelé megálltunk, egy olyan helyen, amit a tenger és a jég alakított ki. Mindenhol sziklák szanaszét, mintha csak egy óriás eldobálta volna őket. A szél persze iszonyatos erővel fújt, így ahogy Judit is mondta, elég nehéz volt fényképezni. Az arcomon is látszik, mennyire élvezem az itteni időjárást. Tanárom szerint 2 dologra van szükséged Írországban: napszemüvegre és esernyőre.

 Vasárnap Judittal nyakunkba vettük a várost és a közvetlen környékét. Az állomáson, ahol felszálltunk a helyi vasútra (Dart) egy zongora állt, amit használni is lehetett. Ilyen zongorával találkoztunk egy másik állomáson is. Nagyon jópofa dolognak tartottam. Judit gyorsan játszott is rajta egy klasszikus darabot (Boci-boci-tarka).

Az első állomásunk túránk során Bray városka volt. Tipikus kikötőváros, cuki házakkal, sok tengeri madárral.

Majd folytattuk utunkat a másik irányba Howht városkába. Nagyon szép ez is, a parton végig halászhajók álltak, és találkoztunk egy fókával is a kikötőben. 

A helyi kézműves piacon Judit tradicionális "fish and chips"-et evett, én pedig mivel rajongásig szeretem a halat egy tradicionális ír kolbászos/virslis (?) hot-dogot. Volt még idő megetetni Dóri barátait a sirályokat is.

Visszatértünk Dublinba és még megnéztünk pár dolgot, amik a szállásunktól és iskolánktól távolabb vannak, így érdemes volt őket most megejteni, hisz hét közben korlátozott az időnk. Megcsodáltuk az ír kivándorlók múzeumát. Ilyen interaktív, látványos, érdekes múzeumot nem láttam még. Isten igazából ha jobban belegondolunk ezek alapján majd mindenki rendelkezik ír ősökkel.

A múzeummal szemben található egy szoborkompozíció, ami nagy éhínséget (1848-1852)és az ennek következtében létrejött vándorlást mutatja be.

Végül megcsodáltuk még a "tű"-t ( The Spire) és a Trinity Collage épületegyüttesét.

Úgy gondolom tartalmas hétvégét zártunk Judittal. Én mindenesetre minden percét élveztem.