Örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, mert amellett, hogy sokat tanultunk, remek kollégákat ismertünk meg, rengeteg élménnyel is gazdagodtunk.

Sziasztok!

Utolsó  bejelentkezés. Ma befejeződik a két hetes kurzusom, és  gondoltam ennek örömére feltöltök pár képet amin látszik, hogy mi azért komolyan dolgoztunk is, nemcsak várost nézni jöttünk  ki.
Robert,  a második heti tanárunk mint azt a mellékelt kép is mutatja egy csöppet teoretikusra vette az okitásunkat.

Persze azért voltak gyakorlati feladatok is: itt éppen az ideális iskolát tervezem.

A következő képen a csoportmunka eredményét prezentáljuk. Mellettem balról jobbra a Trefortban tanító kolléganő, illetve a francia csoporttársam.

Adós vagyok még az első heti csoportképpel is. Előtérben Philip, a laza tanárunk látható.

És sajnos gyorsan elrepült a két hét, a kiérdemelt tanúsítvánnyal a kezünkben búcsút veszünk Dublintól. Biztos vagyok benne, hogy velem együtt Eszter is bármikor szívesen visszatérne ebbe a városba. Nagyon jól  éreztük magunkat ezen a nyüzsgéssel teli, fiatalos helyen, amelyik úgy tudja őrizni hagyományait, tiszteli múltját, hogy közben nyitott a világra, és folyamatosan fejlődik, változik.

Életkép Dublinból 5.

Ma ismét én jelentkezem. Lássuk csak mi történt azóta, amióta utoljára klaviatúrát ragadtam.

Hétfőn én a régi csoportommal, de 2 új diákkal (francia és kolumbiai fiúk) és egy új tanárral vágtunk neki a hétnek. Az új tanár rendkívül cuki pasi a szó szoros értelmében. Az órái zenei aláfestéssel telnek és rendkívül jó hangulatban. 😀

A délutánok Judit nélkül kicsit unalmasak, de azért megpróbálom feltalálni magam. Kedden lesétáltam a szállásunkkal szemben található whisky üzembe és egy "túrán" vettem részt. Kóstoltunk 4 féle, különböző ízű és alkoholfokú whiskyt. Nekem isten igazából az első tetszett, ami egy 3 éves, 30%-os, mézes-karamellás valójában whisky-likőr. Utána besétáltam Judithoz a sulihoz és megnéztük az általa már említett ír kiskocsmát az élő zenével. Rendkívül hangulatos hely, és nem csak inni de enni is lehet. Rendeltünk is 2 burgert, amiért Judit ment el és csak 15 perc múlva láttuk újra.Állítása szerint a marha még legelt, mikor megrendelte a burgereket. Mindenesetre finomak voltak, igai fehérjebomba. Itt a saláta valahogy kimaradt belőle, viszont volt benne 2 húspogácsa, bacon és sajt is.

A képek a whisky-gyárban készültek. Az utolsó különösen fontos, mert a gyártás titkos receptjét és folyamatát mutatja. 👍

Ma (szerdán) a suli után elmentem megcsodálni (ha már biológus vagyok) a Történelmi/természettudományi Múzeumot. Korábbi idegenvezetőnk szerint ez nem más, mint "dead animal zoo" vagyis "döglött állatok állatkertje". S valóban. Hatalmas gyűjtemény, ahol 2 szinten mutatják be Írország és a világ állatvilágát. Kevésbé interaktív,viszont hagyományos. 😀

Mindezek után már csak haza kellett jönnöm, ami Judittal sima ügy lett volna. Na de egyedül voltam! Ennek örömére sikerült egy háztömböt megkerülnöm, így 2x mentem el ugyanazon fiatalember mellett a buszmegállóban, és mindkétszer ugyanabból az irányból jöttem 5 percen belül. Magic!!!!!

Viszont megtaláltam a Judit által korábban említett piacot, egy cuki ajándékboltot, számos pubot...de csak sikerült hazatalálnom. Szerintem Írországban az egy főre eső pubok száma a legmagasabb a világon. Az alsó 2 képen épp 3 van egymás mellett. 😀

To be continued........

Sziasztok! Eszter finoman felhívta  rá  a figyelmemet, hogy ő  tegnap nagyon dolgozott a bloggon, így  tehát  ma én  vagyok a soros.
Új  hét, új  csoport. Az eddigi rendkívül  pörgő (nap / 4 app), digitális Philip helyett kaptunk egy igen lassú teoretikust Robert személyében. Nagyon rendes, szimpatikus, de minden erőmre szükségem volt, hogy látványosan be ne aludjak az óráin. A csoportomban van fél tucat spanyol (felénél a mondat közepéig  nem jövök  rá, hogy angolul beszélt), több  francia, akiknél ugyanaz a helyzet, egy észt, aki az általános iskolás módszertant keni- vágja, csak alig tud angolul, továbbá van egy angol szakos magyar tanárnő a Trefort gyakorló gimnáziumból. Szerencsére  az előző csoportomból most is ott van a két fiatal német tanárnő, akik remekül beszėlnek angolul, aktívak és jókat is mondanak. Egyébként jó a csoport, a többség aktív, van véleménye, ötlete, lehet egymástól tanulni. Csak az a kár, hogy szinte mindenki általános  iskolai tanár, így  az ő  módszereik nálunk nem alkalazhatók. Érdekes viszont látni, hogy mennyire különbözik az iskolarendszerünk, és a szemlélet, ahogy tanítunk. Mielőtt kijöttem azért  izgultam rendesen, hogy mennyire lesznek nyelvi problémáim az órákon, de szerencsére aktívan részt  tudok venni a beszélgetésekben.
A mostani tanárunkban van egy kis német vér. Így  tőle már ma meg is kaptuk az aláírt dokumentumokat, persze a tanúsítvány nélkül még.
A Trefortban tanįtó kolléganő elmesélte egyébként, hogy ők is először pályáztak, nyolcan jutottak ki, és mind angol szakos, aki részt vesz benne. Úgyhogy legyünk nagyon büszkék magunkra! Szuperek vagytok, hogy ennyi nem angol szakos bevállalta a kurzusokat.

Na ennyi szerintem bőven elég a tanfolyamról. Küldök pár képet arról még, hogy mit láttam az elmúlt két napban.
Címszavakban kastély, Nemzeti galéria, kortárs ír keramikusuk kiállítása.

Este pedig sörözés (mégiscsak Írországban vagyunk) élő zenével. Mivel Eszter megfenyegetett, hogy kinyír, ha őt feltöltöm, így fájó szívvel, de Esztiket a francia tanárnővel kivágtam. Pedig jól tolták.

Életkép Dublinból 4.

Azt kell  mondjam, a hétvégénk valóban mozgalmasan telt. Szombaton részt vettünk egy szervezett kiránduláson a Moher sziklákhoz. Az út egy picit hosszú volt (kb 4 óra oda és ugyanennyi vissza), mert a látványosság Írország másik oldalán van. A hosszú utat azonban feledtette a látvány ott, és útközben egyaránt. Rendkívül szép házak mindenhol, rendezett kertek... Nekem különösen tetszett, hogy a telkek itt nem kerítéssel vagy fallal vannak elválasztva, csak egy kb combközépig rakott kőfallal.

Hazafelé megálltunk, egy olyan helyen, amit a tenger és a jég alakított ki. Mindenhol sziklák szanaszét, mintha csak egy óriás eldobálta volna őket. A szél persze iszonyatos erővel fújt, így ahogy Judit is mondta, elég nehéz volt fényképezni. Az arcomon is látszik, mennyire élvezem az itteni időjárást. Tanárom szerint 2 dologra van szükséged Írországban: napszemüvegre és esernyőre.

 Vasárnap Judittal nyakunkba vettük a várost és a közvetlen környékét. Az állomáson, ahol felszálltunk a helyi vasútra (Dart) egy zongora állt, amit használni is lehetett. Ilyen zongorával találkoztunk egy másik állomáson is. Nagyon jópofa dolognak tartottam. Judit gyorsan játszott is rajta egy klasszikus darabot (Boci-boci-tarka).

Az első állomásunk túránk során Bray városka volt. Tipikus kikötőváros, cuki házakkal, sok tengeri madárral.

Majd folytattuk utunkat a másik irányba Howht városkába. Nagyon szép ez is, a parton végig halászhajók álltak, és találkoztunk egy fókával is a kikötőben. 

A helyi kézműves piacon Judit tradicionális "fish and chips"-et evett, én pedig mivel rajongásig szeretem a halat egy tradicionális ír kolbászos/virslis (?) hot-dogot. Volt még idő megetetni Dóri barátait a sirályokat is.

Visszatértünk Dublinba és még megnéztünk pár dolgot, amik a szállásunktól és iskolánktól távolabb vannak, így érdemes volt őket most megejteni, hisz hét közben korlátozott az időnk. Megcsodáltuk az ír kivándorlók múzeumát. Ilyen interaktív, látványos, érdekes múzeumot nem láttam még. Isten igazából ha jobban belegondolunk ezek alapján majd mindenki rendelkezik ír ősökkel.

A múzeummal szemben található egy szoborkompozíció, ami nagy éhínséget (1848-1852)és az ennek következtében létrejött vándorlást mutatja be.

Végül megcsodáltuk még a "tű"-t ( The Spire) és a Trinity Collage épületegyüttesét.

Úgy gondolom tartalmas hétvégét zártunk Judittal. Én mindenesetre minden percét élveztem. 

Kedves Mindenki!

A hétvégi élményeinkről ezúttal inkább csak videóriporttal számolok be.

A minőségért elnézést, de a nagy szélben alig tudtam megtartani a kamerát. A szél zúgása a háttérzaj, amit hallottok.

Sziasztok! Pénteken Eszter sikeresen megírta első tesztjét (nagyon ügyes volt), nekünk meg csoport munkában videót kellett készítenünk. Itt a képi bizonyíték rá, hogy iskolába is jártunk, és szorgalmasan dolgoztunk.

Itt a munkánk eredménye. Még van mit csiszolni a tudásunkon, de mentségünkre legyen mondva, hogy egy óra hosszát kaptunk, hogy kitaláljuk valamit és leforgassuk a történet.

A kimerítő munka után Eszterrel besétáltunk az itteni bulinegyedig, de ezúttal csak nézelődni.

Sziasztok!
Újra jelentkezem.  A tegnap délelőttöt a Dublinia-ban töltöttem, ez egy korábbi  templom, ami most múzeumként funkcionál, és  Dublin  wiking (ejtsd vájking) és középkori történelmét mutatja be igen élvezetes formában pl. Eletkepeken keresztül. A piacon még én is átváltoztam dublini varoslakóvá.  Dublinba jövőnek, ha kicsit többet szeretne tudni a város történetéről szórakoztató formában, akkor kötelező  programpont.

Este találtunk Esztivel egy kellemes, és  az ott vacsorázók számából ítélve a dubliniak körében  népszerű  kisvendėglőt. Itt egy tündéri, lelkes,  valószínűleg  indiai származású pincerfiú vett minket  pártfogásba. Rögtön elrohant megnézni, hogy az emeleten van-e még  szabadhely. Nehogy már felmásszunk hiába! A megrendelt étel, ital két szempillantás  alatt az asztalunkon  volt. Majd amikor látta, hogy fotózzuk az ételt, rögtön felajánlotta, hogy készít kettőnkről képeket. Íme  az eredmény!

A pub-okban, de egyébként általában is Dublinban úgy érzi magát az ember, mintha egy másik bolygóra pottyant volna. Hát, nem lesz könnyű visszailleszkedni a magyar kommunikációs kultúrába.

Életkép Dublinból 3.

Ma nem fárasztalak benneteket semmi komollyal. Holnap tesztírás lesz, ezért tanulással telt a délutánom. Úgy érzem soha nem fogom megfejteni azt a rejtélyt, hogy a virág miért megszámolható és a hal miért nem. Völgyesi Dóra sietett segítségemre egy frappáns mondattal: "Azért, amiért a róka szül, a napraforgó meg nem. Tanuld meg a kivételeket és nem lesz gond. 😀" Hát, csak remélni tudom.

A képen kedvenc kiejtés tanárom Kien látható, amint épp oda meg vissza van amiért fényképezik. De ha már nektek megígértem....ugye, hogy hasonlít Sheldonra?

Este bemegyek Judit elé, és keresünk egy szimpatikus helyet, ahol vacsizhatunk. A továbbiakról majd ő tájékoztat benneteket. Holnap szorítsatok! ✌

Sziasztok újra jelentkezem. Ma délelőtt volt a mi városnéző  sétánk ugyanazzal a vezetővel, aki Eszteréknek is mesélt. Hál Istennek nem akarta elmesélni az egész ír történelmet, viszont sok insider információt kaptunk.
Már előre pótoltam hiányos ismereteimet miniszterelnökükről, mivel tudtam Esztertől, hogy guide-unknál ez a beugró kérdés. Itt a fickó képe:

Fiatalon 35 évesen lett miniszterelnök, Írországban született, de migráns szülő gyermeke, félig indiai. A konzervatív keresztény  párt jelöltje volt, nyiltan homoszexuális, aki meg a Fehér Házba  is elvitte a partnerét. Ez most a katolikus Írország, nyitott és toleráns.

Oskar Wilde életéről is érdekes részleteket ismertünk meg. Fotókkal érzékeltetem új ismereteimet. Nézzétek meg dublini szobrát!

Szerintem remekül érzékelteti egyéniségét. Egyébként a szoborral szembeni házban élt feleségével és gyermekeivel.
Most nézzük meg a szoborkompozíciót kicsit távolabbról!

Ha nem látnátok jól, előtte balra egy meztelen nőalak, jobbra egy nudizó fiū alakja. Most lássuk, melyikre hogy tekint Oskar!

Ez a szexi hölgy felé fordìtott arca. Határtalan unalom. Na ēs mit szól a sráchoz?

A kis huncut! Na ezért később két éven át gyűjthette egy angol börtönben az élményeket.

Életkép Dublinból 2.

A mai nap délelőttje ismét tanulással telt. Én, mint kezdő angolos, ma a városokkal és a munkainterjú fortélyaival ismerkedtem az óráimon. Voltak vicces feladatok, és gondolom mi is elég humorforrást biztosítunk a kiejtés tanárunknak Kiennek, mert cukin jegyzetel és mosolyog az órán. Persze az óra végén jönnek a táblára írt hibák és azok javítása. A mai 3 hasonló kiejtésű szó az alábbi volt: Iceland, island, Ireland. 😆😄😃

Délután, mivel Judittal még mindig ellentétes munkarendben dolgozunk picit ejtőztem. Kényszerejtőzés volt, mert a mai nap a dublini időjárás megmutatta valódi arcát. Esett, mi több szakadt és a szél is erőre kapott. 😨 Így nem volt nagy kedvem kitenni a lábam szobám védett zugából. Késő délutánra picit kisütött a nap és nyakamba vettem a várost egy térképpel (tuti ami tuti).

Elsétáltam a Szent Patrik székesegyházhoz és az ott kapott magyar nyelvű (!!!!) útmutatóval végigjártam az egészet. Nem csak egy sima templomról van szó ebben az esetben (amúgy 1220-ban épült). Található itt egy kiállítás Jonathan Swiftről, akiről ugyan tudjuk, hogy ő írta a Gulliver utazásai című örökbecsű klasszikust, azt azonban kevesebben tudjuk, hogy ő volt a templom esperese 1713 és 1745 között. Megtekinthető itt halotti maszkja, koponyája, és prédikációinak másolata is. Mindemellett a templom hátsó részében egy interaktív rész kapott helyet, ahol fel lehet építeni a templom makettjét, lehet zsírpapírra másolatot készíteni a hagyományos ír keresztről és egy szentről, valamint 6 fejhallgató is helyet kapott, amin az orgona, harangok, kórus hangja hallható.

Számomra a legkedvesebb és talán legszebb dolog egy fém fa a templom belsejében. A 4 sarkánál kis tárolókban előre elkészített levelek vannak, amire üzenetet lehet írni azoknak, akik már nincsenek közöttünk és fel lehet tűzni a fára vagy csak alá dobni. (eredetileg az üzenetek azoknak szóltak, akik a háborúkban estek el, de mára emellett elhunyt szeretteinek is üzenhet így az ember) 😇

Kifelé jövet itt is van szuvenírbolt, ahol megálltam. Egy forgó állványon az ősi ír családi címerek vannak kis kitűző formájában. Meglepetésemre volt "Halász", így megörökítettem, hogy Judittal itt is vannak felmenőink. 😀

Mára ennyi telt tőlem. Következett még egy vacsi a konyhában kilátással Dublinra, élménymegosztás és most pihi.

Puszi és ölelés Mindenkienk!