Tényleg mieink voltak Eszterrel az utolsó bejegyzések. Mi nagyon jól éreztük magunk Dublin, várjuk a folytatást. Remélem, Robertának is sok szép élménye lesz.

 Úgy látom az utolsó bejegyzések Judittól és tőlem jöttek. Remélem most Roberta kezdi a sort és csupa pozitív élményről számol be nekünk. Én már nagyon várom! :)

ERASMUS 2.0

Örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, mert amellett, hogy sokat tanultunk, remek kollégákat ismertünk meg, rengeteg élménnyel is gazdagodtunk.

Sziasztok!

Utolsó  bejelentkezés. Ma befejeződik a két hetes kurzusom, és  gondoltam ennek örömére feltöltök pár képet amin látszik, hogy mi azért komolyan dolgoztunk is, nemcsak várost nézni jöttünk  ki.
Robert,  a második heti tanárunk mint azt a mellékelt kép is mutatja egy csöppet teoretikusra vette az okitásunkat.

Persze azért voltak gyakorlati feladatok is: itt éppen az ideális iskolát tervezem.

A következő képen a csoportmunka eredményét prezentáljuk. Mellettem balról jobbra a Trefortban tanító kolléganő, illetve a francia csoporttársam.

Adós vagyok még az első heti csoportképpel is. Előtérben Philip, a laza tanárunk látható.

És sajnos gyorsan elrepült a két hét, a kiérdemelt tanúsítvánnyal a kezünkben búcsút veszünk Dublintól. Biztos vagyok benne, hogy velem együtt Eszter is bármikor szívesen visszatérne ebbe a városba. Nagyon jól  éreztük magunkat ezen a nyüzsgéssel teli, fiatalos helyen, amelyik úgy tudja őrizni hagyományait, tiszteli múltját, hogy közben nyitott a világra, és folyamatosan fejlődik, változik.

Életkép Dublinból 5.

Ma ismét én jelentkezem. Lássuk csak mi történt azóta, amióta utoljára klaviatúrát ragadtam.

Hétfőn én a régi csoportommal, de 2 új diákkal (francia és kolumbiai fiúk) és egy új tanárral vágtunk neki a hétnek. Az új tanár rendkívül cuki pasi a szó szoros értelmében. Az órái zenei aláfestéssel telnek és rendkívül jó hangulatban. 😀

A délutánok Judit nélkül kicsit unalmasak, de azért megpróbálom feltalálni magam. Kedden lesétáltam a szállásunkkal szemben található whisky üzembe és egy "túrán" vettem részt. Kóstoltunk 4 féle, különböző ízű és alkoholfokú whiskyt. Nekem isten igazából az első tetszett, ami egy 3 éves, 30%-os, mézes-karamellás valójában whisky-likőr. Utána besétáltam Judithoz a sulihoz és megnéztük az általa már említett ír kiskocsmát az élő zenével. Rendkívül hangulatos hely, és nem csak inni de enni is lehet. Rendeltünk is 2 burgert, amiért Judit ment el és csak 15 perc múlva láttuk újra.Állítása szerint a marha még legelt, mikor megrendelte a burgereket. Mindenesetre finomak voltak, igai fehérjebomba. Itt a saláta valahogy kimaradt belőle, viszont volt benne 2 húspogácsa, bacon és sajt is.

A képek a whisky-gyárban készültek. Az utolsó különösen fontos, mert a gyártás titkos receptjét és folyamatát mutatja. 👍

Ma (szerdán) a suli után elmentem megcsodálni (ha már biológus vagyok) a Történelmi/természettudományi Múzeumot. Korábbi idegenvezetőnk szerint ez nem más, mint "dead animal zoo" vagyis "döglött állatok állatkertje". S valóban. Hatalmas gyűjtemény, ahol 2 szinten mutatják be Írország és a világ állatvilágát. Kevésbé interaktív,viszont hagyományos. 😀

Mindezek után már csak haza kellett jönnöm, ami Judittal sima ügy lett volna. Na de egyedül voltam! Ennek örömére sikerült egy háztömböt megkerülnöm, így 2x mentem el ugyanazon fiatalember mellett a buszmegállóban, és mindkétszer ugyanabból az irányból jöttem 5 percen belül. Magic!!!!!

Viszont megtaláltam a Judit által korábban említett piacot, egy cuki ajándékboltot, számos pubot...de csak sikerült hazatalálnom. Szerintem Írországban az egy főre eső pubok száma a legmagasabb a világon. Az alsó 2 képen épp 3 van egymás mellett. 😀

To be continued........

Sziasztok! Eszter finoman felhívta  rá  a figyelmemet, hogy ő  tegnap nagyon dolgozott a bloggon, így  tehát  ma én  vagyok a soros.
Új  hét, új  csoport. Az eddigi rendkívül  pörgő (nap / 4 app), digitális Philip helyett kaptunk egy igen lassú teoretikust Robert személyében. Nagyon rendes, szimpatikus, de minden erőmre szükségem volt, hogy látványosan be ne aludjak az óráin. A csoportomban van fél tucat spanyol (felénél a mondat közepéig  nem jövök  rá, hogy angolul beszélt), több  francia, akiknél ugyanaz a helyzet, egy észt, aki az általános iskolás módszertant keni- vágja, csak alig tud angolul, továbbá van egy angol szakos magyar tanárnő a Trefort gyakorló gimnáziumból. Szerencsére  az előző csoportomból most is ott van a két fiatal német tanárnő, akik remekül beszėlnek angolul, aktívak és jókat is mondanak. Egyébként jó a csoport, a többség aktív, van véleménye, ötlete, lehet egymástól tanulni. Csak az a kár, hogy szinte mindenki általános  iskolai tanár, így  az ő  módszereik nálunk nem alkalazhatók. Érdekes viszont látni, hogy mennyire különbözik az iskolarendszerünk, és a szemlélet, ahogy tanítunk. Mielőtt kijöttem azért  izgultam rendesen, hogy mennyire lesznek nyelvi problémáim az órákon, de szerencsére aktívan részt  tudok venni a beszélgetésekben.
A mostani tanárunkban van egy kis német vér. Így  tőle már ma meg is kaptuk az aláírt dokumentumokat, persze a tanúsítvány nélkül még.
A Trefortban tanįtó kolléganő elmesélte egyébként, hogy ők is először pályáztak, nyolcan jutottak ki, és mind angol szakos, aki részt vesz benne. Úgyhogy legyünk nagyon büszkék magunkra! Szuperek vagytok, hogy ennyi nem angol szakos bevállalta a kurzusokat.

Na ennyi szerintem bőven elég a tanfolyamról. Küldök pár képet arról még, hogy mit láttam az elmúlt két napban.
Címszavakban kastély, Nemzeti galéria, kortárs ír keramikusuk kiállítása.

Este pedig sörözés (mégiscsak Írországban vagyunk) élő zenével. Mivel Eszter megfenyegetett, hogy kinyír, ha őt feltöltöm, így fájó szívvel, de Esztiket a francia tanárnővel kivágtam. Pedig jól tolták.